Sorsfonó Társulat: március 2015

2015. március 23., hétfő

Mesében élő lélek

Róla, rólam? Nem is tudom, hogy kiről szólt a történet. A mese nyelvét mind beszéljük, értjük, érezzük, amíg a szívünk emlékezik. És mivel ezek oly korai emlékek, zsigerinkben őrizzük a mesékhez fűződő titokzatosságot, hogy az égiérő paszuj elvezet, a szenvedélyes harcainkat a próbatételeken, a vágyainkat, hogy boldogan élünk, míg meg nem halunk. Már akinek, volt kegyelme anyaölben, apai karban mesét hallgatni.

Sándor meséi történetekké formálódtak. A mama hangja, még most is körbeöleli a biztonságot adó ház falát, amit két kezével épített.

A Sárkányölő ereje megsegítette a népművelőt kőművességében, amikor továbbalkotta a mama által kezdetteket. Családfőként épített házat, népművelőként adott történeteket. Akár a Fehérlófia.

Sándor arra biztatott, olvassunk újra mesét, mert felnőtteknek szól az! És megidézte A három kívánság-ot humoros oldásként.

Úgy mentem haza, hogy esti mesét kívántam olvasni. Reszketegen kalandozni a sűrű sötét rengetegben, csodapalotához vezető ösvényre lelni, okosan büszkeséget adni, megvívni az igazságért, rejtelmesen szépséget őrizni és elnyerni méltó jutalmamat. De leginkább azt élvezem, hogy életem részévé váltak a mesék. Emkékszem, hogyan faltam a könyveket. Szenvedélyemmé lett az Üveghegyen túli kalandozás. Ma az ötvenen túl és az Üveghegyen innen, családmeséket hallgatok. Mese, mese, mátka, ... Aki nem hiszi, járjon utána! Vagy még jobb, olvasson újra mesét!