OPT a színfalak mögül, avagy zárjuk jól a szervezést!
Négy hónapja már nagy volt a zsongás bennem. Olykor olykor elméláztam azon milyen lesz újralátni az ismert arcokat, milyen elvarázsolódni a művészi playback birodalmában.
Elérkezett a nagy nap. Stáb megbeszélés. Mindenki elfoglalja a helyét, vigyázz, kész rajt! Első vendég, első regisztráció, majd jön a dömping. Fellélegzés, újabb hullám, s így tovább. Régi s új, de mégis ismerős arcok, nevek. Mindnyájan ugyanazt keressük, vagyis inkább műveljük. Hiszen ez az a hétvége amikor a játék csak a miénk, rólunk szól.
Résztvevőként, szervezőként egyaránt ki tudtam használni az alkalmat és időt. Meg volt a szabadság majd a felszabadultság. Nagyszerű eredményként lehet elkönyvelni ezt a 40 órát. Rengeteg érdeklődő, résztvevő vett részt a programokon.
3 workshopon dolgoztam. Az első szombat délelőtt, Én-képeink címmel. Már a címe megfogott, a jelenlét felszabadított. Délután a Magmakamra műhely tevékenységébe kaptam betekintést, együtt zenélés és táncolás sérült gyermekekkel teljes mértékben különleges, lazító, szeretetteljes, őszinte.
Vasárnap délelőtt Szücsivel a lefagyás megelőzését és ennek kiküszöbölését gyakoroltuk. Érdekes volt meglátni azokat a ''szabályokat'' amik nincsenek megírva mégis alkalmazandó a playback játék során.
Összegezve a három nap eseményei befolyásolja a további munkánkat. Tanultam, játszottam, ismerkedtem, éreztem, felléptem, hálát adtam, megköszöntem, inspirációt nyertem, alkottam, ébredtem, felszabadultam, szerettem, élveztem.
Írta: Pataki Kitti
